39.Egyben öröm és szomorúság

2012. jún. 26. 16:22 - írta viki1125

Terhes vagyok. Nem érzem magamat elég felnőttnek ahhoz,hogy gyermeket neveljek. De sosem tudnám elvetetni a mi szerelmünk gyümölcsét. Felnevelem a gyermekemet,Louis nélkül. Ez a baba csak tönkre tenné a munkáját. Folyton velem és a babával kéne maradnia, a rajongók megutálnák,mert lett egy fia vagy lánya. Egyszerűbb lesz,ha elhagyom Londont és visszamegyek Mullingarba. A testvérem mellé ,aki hamarosan megszületik. Már 18 éves vagyok,muszáj a tetteimért felelősséget vállalnom.

Húszpercnyi töprengés után,kimentem a fürdőszobából. Gondolkodtam,hogy mondjam el Louisnak vagy csak pakoljak össze és menjek vissza Mullingarba. Lehet,hogy ha nem mondom el akkor meg utál. De,ha elmondom akkor nem fogja hagyni,hogy elmenjek. Megpróbálom Őt rávenni,hogy engedjen el. Nehéz lesz,de nem tehetem tönkre az életét egyik napról a másikra.

-Louis beszélhetnénk? – bementem a szobájába,ahol Twitterezett.

- Persze! – leültem az ágyára és közel húzott magához. – Miről lenne szó,Kicsim? –nézett rám mosolyogva.

- Még ma visszamegyek Mullingarba! – lefolyt egy könnycsepp az arcomon.

- Mi? Miért?

- Ígérd meg,hogy többet nem keresel és akkor elmondom!

- Ilyet nem ígérhetek!

- Rendben. Terhes vagyok. – próbáltam visszafogni a könnyeimet. – Szeretném,ha most rögtön szakítanánk és elfelejtenél! – mondtam határozottan.

- Nem hagylak magadra a babával! – pattant fel az ágyról.

- Louis értsd már meg!! Tönkre fogja tenni az egész bandát a mi hibánkból! – egymással kiabáltunk.

- Nem fogja!! Majd jöttök velünk a turnéra.

- Szerinted majd fogom magammal mindenhova cipelni a gyereket?! Nem fogsz vele törődni,mert vagy álmos leszel vagy fáradt vagy csak simán nem lesz  kedved!! Mindketten éretlenek vagyunk a gyereknevelésre,de én nem fogom elvetetni!!! Gondolj bele ez a baba lesz szerelmünk gyümölcse! – lehet,hogy nem kellett volna a fejéhez vágnom,hogy rossz apa lenne.

- De te megakarod tőlem fosztani azt,hogy lássam ,ahogy a fiam felnő!

- Fogd már fel azzal a csökött agyaddal ,ezt a banda miatt csinálom és a munkád miatt! – eléggé kezdtem szédülni.

- Látod, és már megint hisztizel!!! – nem is szoktam hisztizni. – Összeházasodunk, Te megszülsz és majd valamit kitalálunk! – Louis szörnyen kikelt magából,még sosem láttam ennyire feldúltnak.

- Majd valamit kitalálunk?! Ezen nem lehet jövőtalapozni!!! Te nem akarod ezt a gyereket! És most összepakolok… - minden elsőtétült.

***

Kinyitottam a szememet és egy kórházban voltam. Nagyon megijedtem,minden fehér volt és rideg. Felkaptam a fejemet és akkor bejött az orvos.

-Látom felkelt Mrs.Tomlinson! – Mrs.Tomlinson? Melyik dimenzióban vagyok?

- Elnézést,de én nem Mrs.Tomlinson vagyok!

- Pedig  a férje azt mondta. – mosolygott a doktor.

- Férjem? Louis kint van? – csillantak fel a szemeim. Az  orvos bólogatott és kiment. Ekkor bejött Louis.

- Szia Kicsim ,hogy vagy? – adott egy puszit a homlokomra.

- Hát jól vagyok,de Te mit keresel itt? – próbáltam rideg lenni.

- Elájultál és behoztalak a kórházba.

- Most már jól vagyok. Élek és virulok,haza mehetsz! – parancsoltam rá. Előkapott egy gyűrűt a zsebéből és megkérdezte azt a mondatot,amire egész életemben vártam.

- Hozzám jössz? – kisfiúsan mosolygott.

- Nem… - könnyek egymás után potyogtak a szememből. – Nem akarom,hogy kényszerből házasodjuk meg! Louis te vagy életem szerelme,de nem foglak elválasztani azoktól az emberektől akik számodra a legfontosabbak! Ha igazán szeretsz,megérted a helyzetemet!

Láttam Louis szemében az összegyűlt könnyeket,csak próbálta magát visszatartani. Két perc néma csend után kiment a szobából. Csendes zokogásba kezdtem.

/Másnap/

Korán elhagytam a kórházat. A szemeim a sírástól bevoltak dagadva és elvoltak vörösödve. Visszamentem Louisékhoz, a cuccaimért. Mivel volt már kulcsom a Tomlinson házhoz,ezért nem kellett kopognom. Nagy meglepetésemre mindenki a nappaliban ült.

-Csak a holmimért jöttem. – erőltettem mosolyt az arcomra.

Felrohantam az emeletre és mindent behánytam az utazó táskámba. Lecsörtettem az emeletről. Elbúcsúztam az ikrektől. Egyszerre öleltem meg Felit és Lottiet. Aztán Louis anyukáját.

-Kitartás! Sok szerencsét. – csak elmosolyodtam. Louist hagytam utoljára.

Szorosan megöleltük egymást.

-Szeretlek! Akár mi is legyen mi együtt maradunk! – suttogta a fülembe. A könnyeim egyre gyorsabban folytak. Utoljára megcsókoltuk egymást. Ez a csók más volt,mint a többi.

Kisétáltam a házból és elindultam a reptér felé. Visszanéztem a Tomlinson házra és elmosolyodtam,kínomban.

/Mullingarban/

Fogtam egy taxit,megadtam neki a házunk címét és elvitt oda. Becsöngettem…nem volt kulcsom.

-Szia! – ugrott anyu a nyakamba.

- Sz…szia! – szipogtam.

- Mi a baj? – kérdezte aggódva.

- Terhes vagyok….